3. Rész. - (2/2) - Miért csináljuk ezt? Ez nem helyes!!!

Itt a kövi!!! Ha tetszik a blog komizz és iratkozz fel rendszeres olvasónak!!! 2 komi és hozom a kövit!! Puszi.


- Nálam alszol?
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. - tűrtem a hajam a fülem mögé.
- Nem, aludj itt. Így nem mehetsz haza. Ömlik az eső. - mutatott az ablak felé.
- Ahh, jó, de csak egy feltétellel.
- És, mi lenne az?
- Ha megígéred, hogy nem veled kell aludnom.
- Megígérem. - ejtette ki nehezen.
- Akkor én felhívom anyát, és szólok neki.
- Rendben, addig megcsinálom az ágyadat.

Írtam anyának egy SMS-t, hogy ma Chelsea-nél alszok.
Nem sokkal később vissza is írt, hogy rendben.

Leültem Justin ágyára, majd hátra dőltem. Csak úgy mellékesen, elég kényelmes ez az ágy. :)
- Beszéltél anyukáddal? - kérdezte egy selymes hang az ajtó felől.
- Igen, írtam neki egy SMS-t. Részéről rendben van a dolog, de úgy tudja hogy Chelsea-nél alszom.
- Milyen kis ravasz vagy. - varázsolt egy rossz fiús mosolyt az arcára és közeledni kezdett felém.
- Nem is, csak...jó igen, ravasz vagyok. - ültem fel.
Leült mellém és beszélgetni kezdtünk.
- Mond csak Rocky, van barátod?
- Nincs, miért?
- Csak kérdeztem. - hajtotta le a fejét, de még így is láttam hogy vigyorog.
- Ha a 'Rocky pasija' címre pályázol, közlöm veled, hogy semmi esélyed.
- Tegnap még mást gondoltál.
- Nem. Attól, mert levetted a pólódat, nem fogok beléd szeretni. A kockás hasadtól és az izmaidtól sem.
- Szóval ilyen jól megfigyelted hogy kockás a hasam?
- Háát, azt alapból észre vettem volna.
- Nekem oké. Elmegyek fürdeni. Ott a szekrényem, válassz magadnak egy pólót. - mutatott az ajtó melletti tárgyra.
Az ágyról elvette az alsónadrágját, és bevonult a fürdőszobájába.
Akkor megyek és választok magamnak egy pólót.
A szekrényhez sétáltam és kinyitottam az ajtaját. Hatalmas meglepődöttség ült ki az arcomra és az állam a padlót súrolta.
Atya ég. Ennek a gyereknek mennyi holmija van. Az egyik sor tele pólókkal, a másik nadrágokkal.
Megnéztem a mellette lévő szekrényt. Annál is ugyan az volt a reakcióm mint az előbbinél. Az egyik fele tele cipőkkel a másik sapkákkal.
Úr isten, ezt tuti elfogom lopni tőle.

Vissza tértem az előbbi szekrényhez és választottam magamnak egy szürke pólót, amire szintén az volt ráírva hogy SUPRA. 
Kivettem a szekrényből, el battyogtam az ágyig és miután leültem elővettem a telefonom. Felnéztem a közösségi oldalakra. Gondoltam megnézem, hátha Justin fent van Twitteren.
Hát fent van és milyen népszerű.

Követők: 10268
Követettek: 5219
Twettek: 3514

Uhh, mekkora mázlista. A képeit elnézve nem csodálom hogy ennyi követője van.
Gyorsan kiléptem és elraktam a telefon a zsebembe.
Jókor, mert Justin pont kilépett a fürdőből.
- Miért vártál? Van másik fürdő is. - mondta és egy törölközővel a haját törölgette.
Egy alsónadrágban jött ki, ami miatt akaratom ellenére is alsó ajkamba haraptam. Volt még pár rakoncátlan vízcsepp, ami végig folyt a mellkasán.
- Tudod, mivel nem tudom hol van a másik fürdő, nehezen mentem volna el fürdeni.
- Jól van, ne harapd le a fejem. Ha kimész a szobámból és elfordulsz jobbra, a 2. szoba lesz a tiéd. Van hozzá fürdő is.
- Köszi. - mondtam egy apró mosollyal, majd elindultam kifele a szobából. - Justin? - fordultam vissza.
- Igen?
- Nem akarok tapintatlan lenni, de, ti gazdagok vagytok?
- Nos, apám ügyvéd, szóval van miből megélnünk.
- Ahha. Csak ennyit akartam.
Átmentem a szobámba. Egész jó, sőt. 

Olyan mint én. Hangulatos.
Levetkőztem és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd megtörölköztem, felöltöztem és befeküdtem az ágyba.
Az eső még mindig szakadt és elég rendesen villámlott is odakinn.
A telefonom halk hangja jelezte, hogy SMS-t kaptam.
Ismeretlen szám.
Megnyitottam és elképedve néztem a képernyőt.

Vajon ki küldhette? - futott végig az agyamon.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Justin a titkos üzenet küldője.
Nem írtam vissza, csak kiléptem az üzenetekből és miután lezártam a telefont, a fejem mellé csúsztattam.

Kb. 10 perc telhetett el, amikor megszólalt a telefonom újból, de most nem SMS, hanem hívás.
Ismeretlen. Ne szórakozzanak már velem.

- Háló. - emeltem fülemhez a készüléket.
- Szép estét cica. Nincs kedved átjönni? - kérdezte a rejtélyes idegen. Hallottam ahogy elmosolyodik.
- Ezt eltaláltad. Honnan tudod a számom?
- Chelsea adta meg.
- Egyszer kinyírom.
- Naa, gyere már át. Unatkozom.
- Justin, 10 óra.
Ekkor egy hatalmasat dörgött és villámlott.
- Nem félsz?
- Mindjárt ott vagyok. - hadartam, majd kinyomtam a telefont és amilyen gyorsan csak tudtam átszaladtam Justin szobájába.
Kopogás nélkül rontottam be és ugrottam fel az ágyra, ahol Justin törökülésben ült.
- Ennyire félsz? - kezdett el nevetni.
- Nem vicces. Így vesztettem el a kutyámat.
- Elmeséled?
- Ha akarod hallani. 5 éve egy hatalmas vihar ment át Los Angeles felett. Nos, az akkori kutyámba, Mollyba, belecsapott a villám. Vagyis, pontosabban a kutyaházba. Azóta nagyon félek.
- Sajnálom, ne haragudj, de nem tudtam. - ölelte át félig a vállam.
- Semmi baj.
- És most van valamilyen házi állatod?
- Nincs, de épp elég nekem a húgom. Neked?
- Van.
- És ha szabad tudnom, ki az?
- Ryan.
- És ő milyen állat.
- Ő a legjobb haverom. Itt lakik velünk. Anya, apa, én és Ryan. - nevetett fel
- Értem. Van tesód?
- Óhh, majd el felejtettem. Igen, van egy húgom.
- Mi a neve?
- Jazmyn, de mindenki Jazzy-nek hívja. És, 4 éves.
- És, most merre vannak? Mert, ahogy elnézem senki sincs itthon.
- Kanadában, a nagyszüleimnél.
- Ryan?
- Ő szerintem buliba van. Jaa, és ha reggel találkozol egy számodra ismeretlen csajjal azt Ryan hozta haza.
- Oké. Figyelj, nem értek valamit?
- Mit?
- Miért írtad azt hogy hiányzom?
- Mert, hiányoztál. - simított végig arcomon.
Istenem, olyan őszintének tűnt.
- Na jó, ez egy kicsit kínos. - szedtem le a kezét az arcomról.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Akarsz látni valami, nem is tudom, vizeset?
- Most mire célzol?
- Gyere. - megfogta a kezem és felhúzott az ágyról.
Lesétáltunk "kézen fogva" az emeletről és a konyha mellett lévő ajtó előtt megálltunk.
- Nyisd ki. - utasított.
A kilincsre helyeztem a kezem és kinyitottam.
Ezt nektek is látnotok kell.

Ez valami hihetetlen.
- Most csak szívatsz? - kérdeztem és elengedtem a kezét.
- Nem, milyen?
- Ez nagyon cool.
- Tetszik? Akarsz fürdeni?
- Dehogyis. Nincs fürdőruhám.
- Minek ide. - mondta egy ördögi mosollyal az arcán, majd felkapott és a medence széléhez sétált.
Ütöttem a hátát, ahogy csak tudtam, de nem reagált rá semmit.
- Biztos finom a víz. - dugta bele lábfejét.
- Biztos, de nem akarom kipróbálni.
- Óóó, dehogy nem. - mondta és behajított a vízbe.
Arra nem számítottam, hogy legalább 2 méter mély, így elkezdtem a víz alatt fuldokolni.
Van egy kis problémám. NEM TUDOK ÚSZNI!!!
Kapkodtam minden fele, de nem tudtam mit csinálni, lesokkoltam.
3 mp múlva két kezet éreztem a derekam körül.
Egy hatalmas levegőt vettem miután felértem a felszínre.
- Rohadj meg Justin. - lihegtem a mellkasába, majd rávágtam egyet.
- Jól vagy?
- Persze. - flegmáztam.
- Én, nem tudtam, hogy...
- Hogy nem tudok úszni? Hát, ez van.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld. 
- Mivel engesztelhetlek ki? - nyalta meg alsó ajkát és óvatosan beleharapott.
- Azzal nem amire most gondolsz.
- Mire gondolok? - túrt bele elölről a hajába, így az az égnek állt.
- Tudod te azt.
- Igen tudom, de te is ugyan arra gondolsz? - közeledett ajkaim felé.
- Igen, csak én nem akarom megtenni. Hiba lenne.
- Próbáljuk meg. - mondta és ajkait óvatosan az enyémekre nyomta.
Először csak egy hosszú puszit nyomot számra, majd nyelvét végig húzta rajta, így szétnyitottam ajkaimat. Nyelve becsúszott az enyém mellé és felfedező útra indultak.  Nyelveink kellemesen simogatták egymást, de Justin annyira akaratos volt, hogy nem maradt több levegőm.
Elváltak ajkaink és amint kinyitottam a szemem Justin elégedett arcával találtam magam szembe.
Jobb tenyeremet mellkasára simítottam és éreztem, hogy szíve mindjárt kiugrik a helyéről.
- Miért csináljuk ezt? Ez nem helyes!!!
- Ha a szívedre hallgatsz, akkor most még egyszer megismételjük az előbbit. De, ha az eszedre, akkor kiszállsz a medencéből. - nyögte ki Justin két levegő vétel közt.

Isten igazából nagyon jó volt a csókja és szívesen megismételném, de nem ismerem eléggé ahhoz, hogy újra megtegyem. Vagy mégis???
A bal kezem lendült és Justin arcán csattant. A feje teljesen elfordult és a kezem nyoma meglátszott egy halvány piros foltban.
- Ezt nem hagyhattam ki - mondtam teljesen komolyan - de - mutató ujjammal állához nyúltam és a fejét magam fele fordítottam - ezt sem.
Justin először értetlen fejjel nézett, aztán már nem láttam arckifejezését, mert ajkaimat az övéire nyomtam.
Mind két kezét derekamra szorította, így közelebb tartva engem magához. A lábaimmal körbe fontam a derekát és a karjaimat összekulcsoltam nyaka körül. 
A csókunkat egy kislány hangja szakította meg.


Milyen lett??? Komizzatok. Nem sokára jelentkezem!!! Puszi.

3. Rész - (1/2) Nálam alszol???

Tudom, kissé késve, de annál nagyobb szeretettel meghoztam a kövit.
Nem papolok tovább. Jó olvasást.

u.i. ha tetszik a blog komizz és iratkozz fel rendszeres olvasónak.
Pussz nektek:)))


Ebby benyitott a szobámba újra.
- Chh, még hogy nem vagytok együtt? - fonta össze karjait mellkasán.
- Nem vagyunk együtt. - mondtam szigorúan és egy határozott mozdulattal elszakítottam magam Justin-tól.
- Nos, én örülnék neki, mert akkor legalább kevesebbet lennél itthon.
- Miből gondolod, ha együtt lennék egy fiúval kevesebbet lennék itthon? Lehet, hogy pont fordítva lenne. Ő lenne mindig nálunk.
Erre Ebby nem válaszolt semmi, csak sarkon fordult és kiment a szobámból.

Először ránéztem Justin-ra, majd a földön fekvő pólójára. Oda sétáltam a ruha darab mellé, felvettem a földről és Justin-hoz vissza érve a kezébe nyomtam.
- Ezt vedd fel és kérlek menj el.
- De, ha elmegyek, akkor mikor ismerhetlek meg? - tette fel a kérdését és egy pillanat alatt belebújt a pólójába.
- Talán, majd máskor. Most viszont menj, még rengeteg dolgom van.
- Hát jó, holnap találkozunk. - intett egyet a kezével és eltűnt az ajtóm mögött.


Reggel szörnyű fejfájásra keltem, de ez mostanában gyakori. Felültem az ágyon, megdörgöltem a szemeimet, majd nagy nehezen fel álltam.
Nyújtóztam egy hatalmasat és bevonultam a fürdőbe.
Megmostam a fogamat és az arcomat, kifésültem a hajamat.

Gyorsan választottam ruhát, felöltöztem és a táskámmal együtt lementem a konyhába.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman anya.
- Jó reggelt. Mi ez a jó kedv?
- Csak simán jó kedvem van. Miért, talán baj?
- Nem, csak soha nem voltál még ennyire boldog. Majd ki csattansz.
Csak mosolygott.
- Elmész egyedül vagy vigyelek el, - kérdezte és beleharapott egy almába.
- Elmegyek egyedül. Indulok is, nehogy elkéssek.
- Ügyes légy.
Válaszképp mosolyogtam és pár másodperc múlva elhagytam a házat.



Már az iskolában ülök, igen, még mindig Justin mellett és a matek tanár hülyeségét hallgatom.
- Tehát, amikor azt mondom kettő a négyzeten, azt annyit jelent hogy 2*2. Remélem mindenkinek világos.
Ahogy végig néztem az osztályon, rájöttem, hogy nem csak engem és Justin-t, senkit nem érdekel a matek tanár rizsája.
- Mrs. Hill, mi a válasz? - kérdezte és a pálcájával a táblán lévő egyenletre mutatott.
- Ömm, 4 a négyzeten, ömm, az annyi mint, ömm.......16.
- Helyes. Kérem, az óra további részében ne mással foglalkozzon. - bökött az ujjával Justin felé.
Lehajtottam a fejem, mert tudtam hogy olyan mint egy szép, érett paradicsom. Hisz, nem is Justin-t néztem, bár be kell vallanom egész helyes gyerek.
A tegnap este jutott eszembe és akaratom ellenére is egy apró mosoly szökött a szám szélére. Azt mondta akar, de miért? Talán ,bejövök neki?
- Mrs. Hill, ha még egyszer magára kell szólnom, az órai munkáját elégtelenre értékelem.
- Ne haragudjon Mrs. Morgan, csak nem érzem jól magam.
- Hívjam az iskola orvost?
- Nem kell, köszönöm.

Az óra további része ugyan úgy telt mint eddig. A tanár járatta  a száját, a diákok pedig aludtak.

Az utolsó órám angol lesz, amit nagyon szeretek. 
Már bent ülök az osztályba és várom Chelsea-t, aki megígérte hogy mellém ül. 
Remélem Justin megengedi hogy ide üljön.
- Szia Rocky, bocsi a késésért, de Tyler lekötötte a figyelmemet. - mosolygott nagyokat.
- Ki az a Tyler? Csak nem valami adonisz? - fintorogtam, persze jó értelemben.
- De, ő a kosár csapat kapitánya. Amúgy, tudtad, hogy Justin is bent van a csapatban?
- Nem, tényleg?
- Igen, tegnap láttam is edzésen.
- Mond csak, mikor vannak edzések?
- Minden nap délután 3-tól 5-ig.
- És, ma is mész?
- Persze, minden kosár edzésen ott vagyok már 2 éve.
- Hűű, jól bírod.
- Igen, de te miért akarsz menni? Csak, nem Justin miatt?
- Nem, csak úgy.

Benyitott az angol tanár. Az óra egész gyorsan eltelt, mert nem nagyon csináltunk semmit, inkább csak beszélgettünk.

- Akkor, jössz velem edzésre? - állt meg mellettem az ajtóban Chels.
- Igen, menjünk.
Elindultunk a torna terem felé. Chelsea egész végig erről a Tyler-ről beszélt.  Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy-hogy néz ki.
Chels benyitott a tesi terembe, ahol meglepő tisztaság uralkodott.
- Hát, ez a tesi terem. Én, személy szerint imádom, mert hatalmas.
- Tényleg jó nagy. És, hol vannak a fiúk?
- Biztos öltöznek. Gyere, nézzük meg őket.

Úhh, most esett le, hogy épp 15 fiú felé tartunk, akik nagy valószínűséggel öltöznek. 
Milyen jó lenne pár kockás pocit és izmos karokat látni. Ahww.

- Héé, Tyler szia. - köszönt Chels a fiúnak és megölelte.
Anyám, ez a Tyler gyerek tényleg rohadt jól néz ki. Egy igazi adonisz.

- Szia Chelsea. Hogy vagy? - nyomott egy puszit a lány arcára.
- Köszi jól vagyok. Szeretném bemutatni a barátnőmet, Rocky Hill-t.
- Szia Rocky vagyok.
- Tyler. - mosolygott és kezet fogott velem. - Mi szél hozott erre benneteket?
- Háát, én tudod miért vagyok itt, Rocky pedig Justin miatt jött.
- Héé, ez nem igaz.
- Justin?? Ő az az új fiú a csapatban. Hihetetlenül jó fej gyerek.
- Igen, az. - erőltettem egy mű mosolyt az arcomra.

Chelsea kézen fogva ment a pályára Tyler-rel, én pedig mögöttük battyogtam.
A pályára érve meg pillantottam Justin-t, amint épp kosárra dob és bármilyen hihetetlen, csont nélkül bement neki.
- Ügyes vagy! - kiabáltam neki nevetve.
Rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Te mit keresel itt? - mosolygott vissza és a labdát pattogtatva elindult felém.
- Mi van, nem szabad megnéznem a barátomat, amint épp edzésen van?
- Barát?
- Ha jó kisfiú leszel, talán nevezheted magad a barátomnak. - kuncogtam.
- Ígérem, az leszek.


Délután 6 óra:

- Hűű, nagyon klassz a szobád. 
- Köszi, egyedül terveztem meg.
- Mióta laktok New York-ban?
- Tavaly tanév végén költözünk ide. Előtte Kanadában laktam.
- A mamám ott lakik. Meg egy pár barátom.
- Kik az ottani barátaid?
- Ismered Ryan Butler-t?
- Most ugratsz??? Butsy-t egész Stratford ismeri. 
- A mamám szomszédja.
Itt egy pillanatra elgondolkodott.
- Kate a nagyid?
- Igen, ismered őt is.
- Hát persze.
- Még a végén kiderül hogy rokonok vagyunk.
- Bármi megtörténhet.

Végig néztem Justin polcain. Rengeteg CD-je és DVD-je van. Ha, jól láttam, a legtöbbje horror film.

- Azt hiszem én elindulok, mert már késő van és mivel holnap szombat sokáig akarok aludni.
- Ömm, ha már a szombatnál tartunk, mit csinálsz holnap? - kérdezte és tenyerét tarkójára simította.
- Háát, még semmit, miért?
- Elmehetnénk mondjuk egy Starbucks-ba, ha gondolod.
- Rendben. Akkor, holnap felhívlak.
- Jó. - nevetett fel halkan.

Elindultam kifele a szobájából, de ekkor egy hatalmas dörgés és az ég egy pillanat alatt leszakadt.
Az ablakhoz futottam és néztem ahogy az esőcseppek szépen, egyenletesen gördülnek végig az ablakon.
- Ahh, ne már. Nem fogok hazajutni. 
- Nagyon félsz a vihartól?
- Eléggé.
- Nálam alszol???


Halihó. Tudom, eltűntem, de kárpótlásul extra hosszú részt hoztam. Bieber legyen veletek álmaitokban.

Kaphatnék pár komit??? :)) :P

Hétvégén:)))

sziasztok. Az a helyzet, hogy csak a hétvégén tudom hozni a részt, sok dolgom volt, ne haragudjatok.
a másik blogomba ma hozom a részt, tessék olvasni.

loveagainbieber.blogspot.hu

Jó olvasást:))

Rocky

2. Rész. - Téged akarlak!!!

Helló. Meghoztam a kövit. Sajnálom hogy nem hoztam előbb, de nagyon elfoglalt voltam, sajnálom.
De, nem húzom az időt, olvassatok és komizzatok, vagy csak a vélemény gombra nyomjatok rá, hogy-hogy tetszett a rész.
Jó olvasást.


Egy gyönyörű álomban volt részem...

- Kövesd a szíved. - súgta egy hang.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem a finom női hangtól.
- Ha szereted, ne hagyd veszni. Ezért, kövesd a szíved.
- Jó, megpróbálom.
Nem tudom hogy egyáltalán hol vagyok vagy hogy mit csinálok, de azt már tudom, hogy követni kell a szívem.
Erősen koncentrálni kezdtem, a szemeimet becsuktam.
Most is ugyanúgy hallottam a hangot "Kövesd a szíved".

Kinyitottam a szemem és egy idegen szobában találtam magam.
Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam, amin sötétítő függönyök voltak.
Amint odaértem széthúztam a függönyöket.
Éjszaka van.
- Látom felébredtél. - hallottam meg egy eléggé ismerős hangot a hátam mögül.
Vettem egy 180°-os fordulatot, de nem láttam senkit.
- Igen, de hol vagyok?
- Az most nem fontos.
- De, igenis fontos.
- Egyáltalán ,tudod, hogy ki vagyok? - kérdezte és egyre közelebb jött, de csak az alakját láttam.
- Nem, nem tudom.
- Én vagyok az...

Megszólalt az ébresztő órám.
Ahjj, csak 5 perccel tovább alszok, meg tudom ki volt az a fiú az álmomban.
De, most kelnem kell, mert iskolába megyek.
Felkeltem, beágyaztam, majd a fürdőbe mentem. Elvégeztem a reggeli teendőimet és vissza mentem a szobámba ahol felöltöztem.

Összepakoltam a sulis cuccaimat, már amit tudtam, mert könyveim még nincsenek.
Lementem a konyhába ahol anya egy nagy adag palacsintával várt.

- Jó reggelt. - köszönt anya.
- Ahh, jobbat.
- Csak nem fáradt vagy?
- Nem, nem ,dehogy is. - nevettem fel kínosan.
- Akkor egyél pár falatot, aztán elviszlek iskolába.
- Jó, rendben.
Anya tett nekem egy tálra, majd leöntötte juharsziruppal.
Nem tartott sokáig, hamar megettem.


Húú, az út otthonról a suliig csak 10 perc, autóval.
Most épp az igazgatói iroda előtt állok és azt várom hogy megkapjam a könyveimet.
- Akkor, remélem betud majd illeszkedni Mr. Bieber. - jött ki az igazgató egy fiúval az oldalán.
- Igen és köszönöm. - majd az ajtó becsukódott és a fiú megfordult, így velem szemben állt.
- Szia Justin. - köszöntem neki kedvesen.
- Szia. Mit keresel itt? Csak, nem valami rosszat csináltál? - baromkodott.
- Nem, tudod, úgy mint te, ha jól látom - mutattam a kezében lévő könyvekre - új diák vagyok.
- Tényleg? - lepődött meg.
- Tényleg.
- Hát, akkor biztos találkozunk. - indult ki a tanáriból - sajnos. - az utolsó szót már halkan mondta.
- Hallottam. - mondtam neki kuncogva. Tudom hogy csak szivat.
- Jó reggelt, ön Mrs. Hill? - lépett ki az igazgató az irodájából.
- Igen, én vagyok.
- Fáradjon beljebb. - invitált be az irodába.

- Nos - ült le a székébe - ön a volt iskolájában igen jó tanuló volt, igaz? - nézegette a papírjaimat az igazgató.
- Így van.
- És, mi inspirálta hogy ebbe az iskolába járjon?
- Tudja, nem én akartam ide jönni, csak az apám itt kapott munkát és ide kellett költöznünk. De, talán azért választottam ezt az iskolát, mert sok jót hallottam róla.
- Hát, isten hozta az iskolánkban. Az osztálya a 2. emeleten van, a 125-ös teremben. A szekrénye pedig a 994-es lesz. Remélem megfelel.
- Teljes mértékben, igazgató úr.
- Akkor induljon is az első órára.
- Köszönöm. - mondtam egy féloldalas mosollyal, majd kezet fogtunk és elhagytam az irodát.

Épp a szekrényemnél vagyok, nem volt kedvem bemenni az első órára. A folyosókon annyi diák van, hogy elveszek közöttük.
Pont becsuktam a szekrényem, amikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Szia. - köszönt.
Megfordultam és ahogy megláttam ki van mögöttem megforgattam a szemeimet.
- Mit keresel itt?
- Itt van a szekrényem. A 992-es.
- Nahát micsoda véletlen, az enyém a 994-es. Hát nem fura? - kezdtem el drámázni.
- Most mi bajod van? - tárta szét maga előtt a karjait.
- Jaa, semmi-semmi, csak 1 órával ezelőtt még azt mondtad hogy,idézem " Biztos találkozunk, sajnos".
- Tudod hogy csak ugratlak.
- Figyelj, ne jó pofizz nekem, mert nincs hozzá hangulatom. És, ilyenekkel nem szoktak viccelődni.
- Ne kapd már fel a vizet.
- De, igein felkapom, mert nem bírom az olyan hülye faszokat mint te. - böktem a mellkasa felé.
- Tényleg? Én meg az olyan ribancokat mint te.
Hát jó, ha harc hát legyen harc.
Még kutakodtam a szekrényemben, ugyanúgy ahogy Justin is tette, majd bevágtam és elindultam megkeresni a termemet.
Pont becsöngettek, amikor nagy nehezen megtaláltam azt a kibaszott termet.
Benyitottam és rögtön egy lány lépett oda hozzám.
- Szia, Chelsea vagyok, te pedig az új lány, igaz?
- Igen, a nevem Rocky, Rocky Hill.
- Hát, üdv a sulinkban Rocky. Gyere, megmutatom hol fogsz ülni.
Elvezetett egy üres padhoz, amin volt egy fekete táska. Gondolom már ül itt valaki.
- Remélem itt jó lesz és a fiú aki melletted ül nem lesz bunkó. Egy kicsit fura figura.
- Köszi és ha bunkó lesz megoldom.
- Ráhajtasz, elcsábítod vagy hogy?
- Leütöm. - nevettem fel - De, miért csábítanám el?
- Mert, irtó helyes és szexi. - örömködött Chelsea.
- Hát, ahogy gondolod. Tényleg jól nézhet ki, ha ennyire odáig vagy érte. Majd én is megnézem.

Pár pillanat múlva belépett valaki a terembe, de nem láttam hogy ki az, mert nekem háttal állt.
Így is ki lehetett venni, hogy a haja az égnek áll egy kevés zselé segítségével.
Ajkaimra egy apró mosoly húzódott, reméltem hogy ő lesz a padtársam.
Aztán megfordult és a mosoly lefagyott az arcomról.
Ő volt az. Mindenhol ott van?
Elkezdett közeledni felém és közben elővette a telefonját a zsebéből.
Amint odaért, leült mellém és tovább nyomkodta a telefont.
- Már élni sem hagysz? - kérdeztem tőle halkan.
- Ezt hogy érted? - zárta le a készüléket és az asztalra csúsztatta.
- Te, mindenhol ott vagy?
- Ahol te, ott én is. - mosolygott.
- Most szórakozol velem?
- Már mért szórakoznék veled?
- Mekkora egy seggfej vagy.
- Lehet, de te annál is nagyobb vagy. - nevetett fel.
- Chh.
Belépett az osztályfőnök a terembe. Egy elég szigorú nőnek nézett ki, olyan 50 év körüli lehet.
- Osztály, szeretnék bemutatni nektek 2 új diákot, akik mától kezdve ebbe az osztályba járnak. És, ahogy elnézem már egymásra is találtak. Gyertek ki.
Justinnal egyszerre álltunk fel és mentünk ki az osztály elé.
- Ő itt Justin Bieber, ő pedig itt Rocky Hill. Köszöntelek benneteket az osztályban. Bármi gondotok van, szóljatok nekem nyugodtan. Leülhettek.

Hát ez a nő egy katasztrófa. Egész nap vele voltunk és arról beszélt, hogyan mentett meg egy macskát a nyáron.
Szívem szerint oda mentem volna hozzá és fejbe vágtam volna.

Most, épp haza fele tartok. Nagyjából megjegyeztem az út vonalat, így könnyen hazatalálok.
Na most leszek bajba. Ez, nem az-az utca amin anyával reggel végig mentünk. Ez a 4. utca, mi pedig a 9.-ben lakunk. Ahj, jól eltévedtem. Mire haza jutok lemegy a nap.
Sétálgattam, sétálgattam és egy kislány futott át az úton. Majdnem elütötte egy autó, de pont átért a túloldalra. Olyan 6-7 éves lehetett a kis csaj.
Miközben sétáltam, azon gondolkodtam hogy ha majd felnövök én is szeretnék egy kislányt. Talán Naomi lesz a neve, vagy Jasmine. Ezek olyan szép nevek.
- Héé, állj meg Rocky. - kiabálta valaki a nevemet.
Megfordultam és már megint vele találtam magam szemben.
- Mit akarsz már megint? - kérdeztem és tovább indultam, amint mellém ért.
- Bocsánatot kérni. Ne haragudj hogy le ribancoztalak, de így még senki sem húzta fel az agyam mint te.
- Nahát. Ez meglepő.
- Akkor megbocsájtasz?
- Ahh, meg, de még egyszer ne merd ezt mondani rám. Nem is ismersz.
- Mi lenne ha megismernélek?
- Ezt hogy érted?
- Mondjuk elmehetnénk valahová.
- Mégis hová?
- Mondjuk moziba vagy esetleg csak hozzátok.
- Most randizni akarsz?
- Meglehet.
- És ha én nem akarok?
- Akkor nem randizunk, csak hagyd hogy megismerjelek.
- Jó, mikor akarsz megismerni? - tettem fel neki a nagy kérdést.
- Minél hamarabb.
- Mondjuk most?
- Akár. Ráérsz?
- Igen.
- Akkor haza kísérlek és közben tudunk beszélgetni.
- Jó.

- És, amikor 10 éves voltam, megettem egy hangyát. - röhögtem és közben leültem az ágyamra.
Igen, már hazaértünk. Justin segített haza jutni, ő már jobban ismeri a környéket mint én.
- Fúúj. 
- Biztos neked is volt valami ciki sztorid.
- Igen, volt egy pár. Például, amikor 12 éves voltam, a legjobb haverom fogkrémjét kicseréltem csípős mustárra. 
- Komolyan? És, láttad amikor használta?
- Igen, ne tudd meg milyen fejet vágott.
- Hát ez hatalmas. - nevettem el magam.
- Mi ez a hangzavar? - jött be Ebby a szobámba.
- Dolgom van, nem látod Ebby. - mutattam Justinra.
- Bocsi hogy élek, de ha anyáék megtudják hogy felhoztad a pasidat, nagyon lefognak szidni.
- Először is nem fognak leszidni, mert nem fogják megtudni. Amúgy meg semmi közük hozzá hogy kit hozok fel. Másodszor pedig Justin nem a pasim.
- Majd meglátjuk. - kacsintott a húgom és kiment a szobából.
- Egyszer megölöm. - szorítottam ökölbe a kezem.
- Nyugi, csak viccelt. Vagy még sem.
- Mi van? - álltam fel idegesen az ágyról.
- Most mit mondtam? - állt fel mellém.
- Mi az hogy vagy még sem? Soha nem leszel a pasim.
- Honnan tudod? Lehet, hogy holnap már el sem fogsz tudni szakadni tőlem.
- Na azt várhatod. Nekem soha nem kéne egy olyan fiú mint te.
- Miért? Indokold meg.
- Mert...
Most hogy jobban végig néztem rajta, tényleg nagyon helyes. És szexi ahogy Chelsea mondta. Azt hiszem kezdek beleszeretni. De, ha ez megtörténik... Nem, nem ez soha nem történhet meg.
- Mert?
- Mert...
- Segítek. - mondta és elkezdte levenni a pólóját.
Amint kibújtatta belőle nyakát, a pólót a háta mögé hajította. - Na?
Nem akartam megnézni, de muszáj volt. Gyors pillantást vetettem felső testére és megfordultam.
Istenem, azok a kockák és az izmai. Áhhww.
- Félsz tőlem? - hallottam meg a hangját közvetlen a fülem mellől.
- N.nem. - kezdődik. Dadogok.
- Nem úgy vettem észre.
- Mit akarsz tőlem? - fordultam vele szembe. Kb. 5 cm volt közöttünk.
- Mindent. Téged akarlak.
Kezeit körbe fonta derekamon és mélyen a szemembe nézett.
És ekkor történt meg a baj.
Ebby benyitott a szobámba, újra.

1. Rész. - Költözés és Találkozás!!!

Sziasztok. Úgy döntöttem, hogy kezdek egy blogot. Már, sokszor gondolkoztam, hogy kellene egyet írni, de nem volt ötletem. Háát, most megjött. Ez az 1. blogom, úgyhogy ha tetszik komikban írjátok meg. Megpróbálok naponta, kétnaponta részeket hozni!!!:) Ígérem.
Ha nagyon tetszik a blog, kérlek iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.
Előre is Köszönök mindent:   Rocky Hill!:))


Amikor már azt hiszed, az élet nem lehet nehéz, akkor jön egy csavar és mindent megfordít. Ezzel én is így vagyok, sajnos. Az apámat áthelyezte a vállalata New York-ba és most oda kell költöznünk. Csak, én nem akarok elmenni, mert ideköt minden. A barátaim, a nagyszüleim és még annyi minden más ami már az életem elejétől kezdve velem volt.
De, mit tudok tenni? Semmit. Én hiába beszélek, észre sem vesznek.

- Rocky, bepakoltál már? - nyitott be anya a szobámba.
- Mindjárt készen vagyok, már csak a naplómat kell betennem a táskámba és kész. - mondtam anyának, miközben még mindig pakolásztam az apróságokat.
- Jó, de siess. A Taxi már itt van. - siettetett.
- Oké, mindjárt kész. - emeltem fel egy kicsit a hangom.

A bútorokat már átszállították az új házunkhoz, csak a fontos ruháimat pakoltam ki a szekrényből.
Behúztam a bőröndömön a cipzárt és elhúztam az ajtóig.
Vissza mentem a válltáskámért, a vállamra akasztottam és az ajtóhoz mentem.
Még egyszer szemügyre vettem a szobát és a bőrönddel együtt kiléptem a szobából.
Nagy nehezen lebattyogtam a lépcsőn és még egy utolsó pillantást vetettem a nappalira. Mosolyogtam egyet, újra megfogtam a bőröndömet és elindultam kifelé a házból.
Amint kiértem, láttam, hogy apáék már bepakoltam a taxiba, csak az én cuccomra vártak.
Odahúztam hozzájuk, apa bedobta a Taxiba és már ültük is be és mentünk a reptérre.

Az út nem volt hosszú. Gyorsan odaértünk.
Kipakoltunk a taxiból és már húztuk is be a bőröndöket LAX kapuin.
A becsekkoláson gyorsan túl voltunk, a bőröndöket már leadtuk, most épp arra várunk, hogy betudjunk szállni a gépbe.
Nem sokára jött is a stewardess, elvette a beszállókártyánkat és indultunk a gépbe.

A gépen:
- Anya, mikor érünk oda? - kérdeztem a mellettem újságot olvasó anyámat.
- Úgy 3-4 óra múlva, azt hiszem. - mosolygott rám.
- Jól van.
- Várod már? - lapozgatta az magazint.
- Hát, várni várom, de nagyon nehéz lesz, hogy új iskola, új barátok.
- Tudom kicsim, de hidd el, gyorsan beilleszkedsz majd. - simogatta meg a kézfejem.
-Remélem. - helyeseltem és bedugtam a fülembe a fülhallgatómat. Bekapcsoltam Rihanna-Diamonds című számát és becsuktam a szemeimet. Nem akartam elaludni, de úgy látszik sikerült.
Amíg álmodok, elmesélem ki is vagyok valójában!!!:)
A nevem Rocky Hill. 17 éves vagyok. Los Angelesben születtem. Van egy húgom aki annak ellenére, hogy 8 éves, igazán fantázia dús kis csaj. A neve Ebony Hill, de én mindig csak Ebby-nek hívom.
Anyukám Alice Hill. 37 éves és eddig ápoló nőként dolgozott egy kórházban. A munkája miatt, csak úgy mint apu, nem sokat van otthon. Van hogy, én indulok iskolába, ő jön haza munkából.
Apukám Greg Hill. 38 éves, ügyvéd. Ő vele sem sokat találkozom, de ha van ideje, azt mindig velünk tölti.

3 óra múlva:

- Végre, szilárd talaj a lábam alatt. - mondtam a húgomnak, miközben vártuk a csomagjainknak a futószalagon.
- Nekem mondod. - ütögette meg az oldalamat.
- Na, lányok, itt van a bőröndötök. - jött oda anya és apa a bőröndjeinkkel.
- De, mi itt vártuk őket. - mutattam a szalagra.
- Akkor várhattátok volna egy darabig, mert itt a beszállok csomagjai vannak. - nevetett fel anya.
Erre mi is elkezdtünk röhögni a húgommal.
- Na gyertek, induljunk. - szólt apa és már el is indult a kijárat felé.

Az új Házunknál:

- Köszönjük. - mondta apám a Taxi sofőrnek, kifizette és már ott sem volt.
- Na, hogy tetszik lányok? - kérdezte anya.
- Egész jó. - mondtuk egyszerre Ebby-vel.
- Egész jó? Kíváncsi leszek akkor is ezt mondjátok-e, amikor meglátjátok a szobátokat. - csattant fel anya.

Bementünk a házba. Először fura volt, hogy ezt a házat fogom, a saját otthonomnak tekinteni, de biztos megszokom.
- Menjetek fel, nézzétek meg a szobátokat. - karolta át apa anyát.
- Megyünk. - mondta helyettem is Ebby és már el is indultunk az emeletre.
Amint felértem Elindultam jobbra. Az egyik szoba ajtajára felvolt rajzolva egy R betű. Szerintem ez lesz az én szobám.
Benyitottam és a szám Tátva maradt.

Hát ez tök cuki:). Nekem legalábbis nagyon bejön. Ez lesz az én birodalmam.
-Ebby. - kiabáltam a húgomnak.
- Mi a.. - lépett be a szobámba.
- Na, milyen?
- Nagyon cuki.
- Szerintem is.
- Megnézed az enyém?
- Ahha.
Átmentünk Ebby szobájába, ami nekem már annyira nem tetszett, de hát nem vagyunk egy formák, így az ízlésünk sem ugyanaz.

- Szerinted? - kérdezte a húgom és ráugrott az ágyára.
- Aranyos. - mondtam és vissza mentem az én Birodalmamba.

- Anya, elmegyek egy kicsit sétálni. - mentem be a konyhába.
- Hová?
- Csak a környékre. Nyugi, nem kószálok el. - tettem a kezemet a vállára.
- Jó, de 7-re érj haza, mert vacsora és mert holnap már iskolába kell menned.
- Jó-jó, oké. Majd jövök.

Remélem jól fog esni a séta.

Húú, New York utcái igazán fantasztikusak. Mindenhol van valaki vagy valami.
Itt-ott egy-két gyerek, egy játszótér tele csöppségekkel vagy épp egy olyan sikátor, ami tele van drogosokkal, piásokkal.
Éreztem, hogy a telefonom rezegni kezd a zsebemben, így kihúztam onnan és a zöld gomb megnyomása után a fülemhez emeltem a készüléket.
- Igen?
- Rocky Hill. Tudod te hány óra? - szólt bele idegesen anya.
- Nem, mennyi?
- Fél 8 kisasszony. Most azonnal induljál haza, de rögvest.
- Jó, ne húzd fel magad indulok. - mondtam neki és ki is nyomtam a telefont.
Túlságosan el voltam foglalva a telefonommal, mert az egyik pillanatban neki mentem valakinek.
Persze, pechemre, a telefonom kiesett a kezemből.
- Héé, nem tudsz vigyázni. - kiabálta el magát az illető.
- Bocsi, ne haragudj, nem figyeltem.
- Azt látom. Máskor vigyázz jobban.
- Jó. Egyébként Rocky vagyok. Erre laksz te is?
- Justin vagyok, Bieber. És, igen, itt lakok a 4. utcában.
- Justin Bieber. - mondtam ki a nevét és elnevettem magam.
- Most meg mért nevetsz? - húzta fel a szemöldökeit.
- Csak vicces a neved. - kuncogtam még mindig magamban.
- Rohadtul vicces. - mondta, majd lehajolt és úriember módjára felvette a telefonomat. - Hölgyem, a telefonja. - flegmázott.
- Kössz. - köptem foghegyről.
- Hát, remélem nem sűrűn fogunk találkozni. - mért végig.
- Azt én is remélem. - mértem végig szintén.
- Nekem mennem kell. Csá.
- Szia Bieber. - köszöntem le és elindultam újból hazafele.

amíg a házunkhoz értem, azon gondolkoztam, hogy ez a Justin eléggé egy bunkó gyerek. De, ahogy bele néztem a nagy barna szemeibe, mintha nem is a földön lettem volna. Nem is tudom, talán, megbabonáztak. Nem, Nem Rocky, verd ki a fejedből Őt.

Ahogy hazaértem, Jól megkaptam a fejmosást, de valahogy nem figyeltem anyámra.
Mikor befejezte a kiabálást, megvacsoráztunk, majd elmentem fürdeni és befeküdtem az ágyamba.
Még felmentem a közösségi oldalakra, de úgy láttam nincs semmi érdekes, így kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet.
Olvastam egy kicsit, majd végleg átadtam magam az álommanóknak.
Egy gyönyörű álomban volt részem az éjszaka folyamán...