Nem papolok tovább. Jó olvasást.
u.i. ha tetszik a blog komizz és iratkozz fel rendszeres olvasónak.
Pussz nektek:)))
Ebby benyitott a szobámba újra.
- Chh, még hogy nem vagytok együtt? - fonta össze karjait mellkasán.
- Nem vagyunk együtt. - mondtam szigorúan és egy határozott mozdulattal elszakítottam magam Justin-tól.
- Nos, én örülnék neki, mert akkor legalább kevesebbet lennél itthon.
- Miből gondolod, ha együtt lennék egy fiúval kevesebbet lennék itthon? Lehet, hogy pont fordítva lenne. Ő lenne mindig nálunk.
Erre Ebby nem válaszolt semmi, csak sarkon fordult és kiment a szobámból.
Először ránéztem Justin-ra, majd a földön fekvő pólójára. Oda sétáltam a ruha darab mellé, felvettem a földről és Justin-hoz vissza érve a kezébe nyomtam.
- Ezt vedd fel és kérlek menj el.
- De, ha elmegyek, akkor mikor ismerhetlek meg? - tette fel a kérdését és egy pillanat alatt belebújt a pólójába.
- Talán, majd máskor. Most viszont menj, még rengeteg dolgom van.
- Hát jó, holnap találkozunk. - intett egyet a kezével és eltűnt az ajtóm mögött.
Reggel szörnyű fejfájásra keltem, de ez mostanában gyakori. Felültem az ágyon, megdörgöltem a szemeimet, majd nagy nehezen fel álltam.
Nyújtóztam egy hatalmasat és bevonultam a fürdőbe.
Megmostam a fogamat és az arcomat, kifésültem a hajamat.
Gyorsan választottam ruhát, felöltöztem és a táskámmal együtt lementem a konyhába.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman anya.
- Jó reggelt. Mi ez a jó kedv?
- Csak simán jó kedvem van. Miért, talán baj?
- Nem, csak soha nem voltál még ennyire boldog. Majd ki csattansz.
Csak mosolygott.
- Elmész egyedül vagy vigyelek el, - kérdezte és beleharapott egy almába.
- Elmegyek egyedül. Indulok is, nehogy elkéssek.
- Ügyes légy.
Válaszképp mosolyogtam és pár másodperc múlva elhagytam a házat.
Már az iskolában ülök, igen, még mindig Justin mellett és a matek tanár hülyeségét hallgatom.
- Tehát, amikor azt mondom kettő a négyzeten, azt annyit jelent hogy 2*2. Remélem mindenkinek világos.
Ahogy végig néztem az osztályon, rájöttem, hogy nem csak engem és Justin-t, senkit nem érdekel a matek tanár rizsája.
- Mrs. Hill, mi a válasz? - kérdezte és a pálcájával a táblán lévő egyenletre mutatott.
- Ömm, 4 a négyzeten, ömm, az annyi mint, ömm.......16.
- Helyes. Kérem, az óra további részében ne mással foglalkozzon. - bökött az ujjával Justin felé.
Lehajtottam a fejem, mert tudtam hogy olyan mint egy szép, érett paradicsom. Hisz, nem is Justin-t néztem, bár be kell vallanom egész helyes gyerek.
A tegnap este jutott eszembe és akaratom ellenére is egy apró mosoly szökött a szám szélére. Azt mondta akar, de miért? Talán ,bejövök neki?
- Mrs. Hill, ha még egyszer magára kell szólnom, az órai munkáját elégtelenre értékelem.
- Ne haragudjon Mrs. Morgan, csak nem érzem jól magam.
- Hívjam az iskola orvost?
- Nem kell, köszönöm.
Az óra további része ugyan úgy telt mint eddig. A tanár járatta a száját, a diákok pedig aludtak.
Az utolsó órám angol lesz, amit nagyon szeretek.
Már bent ülök az osztályba és várom Chelsea-t, aki megígérte hogy mellém ül.
Remélem Justin megengedi hogy ide üljön.
- Szia Rocky, bocsi a késésért, de Tyler lekötötte a figyelmemet. - mosolygott nagyokat.
- Ki az a Tyler? Csak nem valami adonisz? - fintorogtam, persze jó értelemben.
- De, ő a kosár csapat kapitánya. Amúgy, tudtad, hogy Justin is bent van a csapatban?
- Nem, tényleg?
- Igen, tegnap láttam is edzésen.
- Mond csak, mikor vannak edzések?
- Minden nap délután 3-tól 5-ig.
- És, ma is mész?
- Persze, minden kosár edzésen ott vagyok már 2 éve.
- Hűű, jól bírod.
- Igen, de te miért akarsz menni? Csak, nem Justin miatt?
- Nem, csak úgy.
Benyitott az angol tanár. Az óra egész gyorsan eltelt, mert nem nagyon csináltunk semmit, inkább csak beszélgettünk.
- Akkor, jössz velem edzésre? - állt meg mellettem az ajtóban Chels.
- Igen, menjünk.
Elindultunk a torna terem felé. Chelsea egész végig erről a Tyler-ről beszélt. Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy-hogy néz ki.
Chels benyitott a tesi terembe, ahol meglepő tisztaság uralkodott.
- Hát, ez a tesi terem. Én, személy szerint imádom, mert hatalmas.
- Tényleg jó nagy. És, hol vannak a fiúk?
- Biztos öltöznek. Gyere, nézzük meg őket.
Úhh, most esett le, hogy épp 15 fiú felé tartunk, akik nagy valószínűséggel öltöznek.
Milyen jó lenne pár kockás pocit és izmos karokat látni. Ahww.
- Héé, Tyler szia. - köszönt Chels a fiúnak és megölelte.
Anyám, ez a Tyler gyerek tényleg rohadt jól néz ki. Egy igazi adonisz.
- Köszi jól vagyok. Szeretném bemutatni a barátnőmet, Rocky Hill-t.
- Szia Rocky vagyok.
- Tyler. - mosolygott és kezet fogott velem. - Mi szél hozott erre benneteket?
- Háát, én tudod miért vagyok itt, Rocky pedig Justin miatt jött.
- Héé, ez nem igaz.
- Justin?? Ő az az új fiú a csapatban. Hihetetlenül jó fej gyerek.
- Igen, az. - erőltettem egy mű mosolyt az arcomra.
Chelsea kézen fogva ment a pályára Tyler-rel, én pedig mögöttük battyogtam.
A pályára érve meg pillantottam Justin-t, amint épp kosárra dob és bármilyen hihetetlen, csont nélkül bement neki.
- Ügyes vagy! - kiabáltam neki nevetve.
Rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Te mit keresel itt? - mosolygott vissza és a labdát pattogtatva elindult felém.
- Mi van, nem szabad megnéznem a barátomat, amint épp edzésen van?
- Barát?
- Ha jó kisfiú leszel, talán nevezheted magad a barátomnak. - kuncogtam.
- Ígérem, az leszek.
Délután 6 óra:
- Hűű, nagyon klassz a szobád.
- Köszi, egyedül terveztem meg.
- Mióta laktok New York-ban?
- Tavaly tanév végén költözünk ide. Előtte Kanadában laktam.
- A mamám ott lakik. Meg egy pár barátom.
- Kik az ottani barátaid?
- Ismered Ryan Butler-t?
- Most ugratsz??? Butsy-t egész Stratford ismeri.
- A mamám szomszédja.
Itt egy pillanatra elgondolkodott.
- Kate a nagyid?
- Igen, ismered őt is.
- Hát persze.
- Még a végén kiderül hogy rokonok vagyunk.
- Bármi megtörténhet.
Végig néztem Justin polcain. Rengeteg CD-je és DVD-je van. Ha, jól láttam, a legtöbbje horror film.
- Azt hiszem én elindulok, mert már késő van és mivel holnap szombat sokáig akarok aludni.
- Ömm, ha már a szombatnál tartunk, mit csinálsz holnap? - kérdezte és tenyerét tarkójára simította.
- Háát, még semmit, miért?
- Elmehetnénk mondjuk egy Starbucks-ba, ha gondolod.
- Rendben. Akkor, holnap felhívlak.
- Jó. - nevetett fel halkan.
Elindultam kifele a szobájából, de ekkor egy hatalmas dörgés és az ég egy pillanat alatt leszakadt.
Az ablakhoz futottam és néztem ahogy az esőcseppek szépen, egyenletesen gördülnek végig az ablakon.
- Ahh, ne már. Nem fogok hazajutni.
- Nagyon félsz a vihartól?
- Eléggé.
- Nálam alszol???
Halihó. Tudom, eltűntem, de kárpótlásul extra hosszú részt hoztam. Bieber legyen veletek álmaitokban.
Kaphatnék pár komit??? :)) :P
KŐVI:)
VálaszTörlés