1. Rész. - Költözés és Találkozás!!!

Sziasztok. Úgy döntöttem, hogy kezdek egy blogot. Már, sokszor gondolkoztam, hogy kellene egyet írni, de nem volt ötletem. Háát, most megjött. Ez az 1. blogom, úgyhogy ha tetszik komikban írjátok meg. Megpróbálok naponta, kétnaponta részeket hozni!!!:) Ígérem.
Ha nagyon tetszik a blog, kérlek iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.
Előre is Köszönök mindent:   Rocky Hill!:))


Amikor már azt hiszed, az élet nem lehet nehéz, akkor jön egy csavar és mindent megfordít. Ezzel én is így vagyok, sajnos. Az apámat áthelyezte a vállalata New York-ba és most oda kell költöznünk. Csak, én nem akarok elmenni, mert ideköt minden. A barátaim, a nagyszüleim és még annyi minden más ami már az életem elejétől kezdve velem volt.
De, mit tudok tenni? Semmit. Én hiába beszélek, észre sem vesznek.

- Rocky, bepakoltál már? - nyitott be anya a szobámba.
- Mindjárt készen vagyok, már csak a naplómat kell betennem a táskámba és kész. - mondtam anyának, miközben még mindig pakolásztam az apróságokat.
- Jó, de siess. A Taxi már itt van. - siettetett.
- Oké, mindjárt kész. - emeltem fel egy kicsit a hangom.

A bútorokat már átszállították az új házunkhoz, csak a fontos ruháimat pakoltam ki a szekrényből.
Behúztam a bőröndömön a cipzárt és elhúztam az ajtóig.
Vissza mentem a válltáskámért, a vállamra akasztottam és az ajtóhoz mentem.
Még egyszer szemügyre vettem a szobát és a bőrönddel együtt kiléptem a szobából.
Nagy nehezen lebattyogtam a lépcsőn és még egy utolsó pillantást vetettem a nappalira. Mosolyogtam egyet, újra megfogtam a bőröndömet és elindultam kifelé a házból.
Amint kiértem, láttam, hogy apáék már bepakoltam a taxiba, csak az én cuccomra vártak.
Odahúztam hozzájuk, apa bedobta a Taxiba és már ültük is be és mentünk a reptérre.

Az út nem volt hosszú. Gyorsan odaértünk.
Kipakoltunk a taxiból és már húztuk is be a bőröndöket LAX kapuin.
A becsekkoláson gyorsan túl voltunk, a bőröndöket már leadtuk, most épp arra várunk, hogy betudjunk szállni a gépbe.
Nem sokára jött is a stewardess, elvette a beszállókártyánkat és indultunk a gépbe.

A gépen:
- Anya, mikor érünk oda? - kérdeztem a mellettem újságot olvasó anyámat.
- Úgy 3-4 óra múlva, azt hiszem. - mosolygott rám.
- Jól van.
- Várod már? - lapozgatta az magazint.
- Hát, várni várom, de nagyon nehéz lesz, hogy új iskola, új barátok.
- Tudom kicsim, de hidd el, gyorsan beilleszkedsz majd. - simogatta meg a kézfejem.
-Remélem. - helyeseltem és bedugtam a fülembe a fülhallgatómat. Bekapcsoltam Rihanna-Diamonds című számát és becsuktam a szemeimet. Nem akartam elaludni, de úgy látszik sikerült.
Amíg álmodok, elmesélem ki is vagyok valójában!!!:)
A nevem Rocky Hill. 17 éves vagyok. Los Angelesben születtem. Van egy húgom aki annak ellenére, hogy 8 éves, igazán fantázia dús kis csaj. A neve Ebony Hill, de én mindig csak Ebby-nek hívom.
Anyukám Alice Hill. 37 éves és eddig ápoló nőként dolgozott egy kórházban. A munkája miatt, csak úgy mint apu, nem sokat van otthon. Van hogy, én indulok iskolába, ő jön haza munkából.
Apukám Greg Hill. 38 éves, ügyvéd. Ő vele sem sokat találkozom, de ha van ideje, azt mindig velünk tölti.

3 óra múlva:

- Végre, szilárd talaj a lábam alatt. - mondtam a húgomnak, miközben vártuk a csomagjainknak a futószalagon.
- Nekem mondod. - ütögette meg az oldalamat.
- Na, lányok, itt van a bőröndötök. - jött oda anya és apa a bőröndjeinkkel.
- De, mi itt vártuk őket. - mutattam a szalagra.
- Akkor várhattátok volna egy darabig, mert itt a beszállok csomagjai vannak. - nevetett fel anya.
Erre mi is elkezdtünk röhögni a húgommal.
- Na gyertek, induljunk. - szólt apa és már el is indult a kijárat felé.

Az új Házunknál:

- Köszönjük. - mondta apám a Taxi sofőrnek, kifizette és már ott sem volt.
- Na, hogy tetszik lányok? - kérdezte anya.
- Egész jó. - mondtuk egyszerre Ebby-vel.
- Egész jó? Kíváncsi leszek akkor is ezt mondjátok-e, amikor meglátjátok a szobátokat. - csattant fel anya.

Bementünk a házba. Először fura volt, hogy ezt a házat fogom, a saját otthonomnak tekinteni, de biztos megszokom.
- Menjetek fel, nézzétek meg a szobátokat. - karolta át apa anyát.
- Megyünk. - mondta helyettem is Ebby és már el is indultunk az emeletre.
Amint felértem Elindultam jobbra. Az egyik szoba ajtajára felvolt rajzolva egy R betű. Szerintem ez lesz az én szobám.
Benyitottam és a szám Tátva maradt.

Hát ez tök cuki:). Nekem legalábbis nagyon bejön. Ez lesz az én birodalmam.
-Ebby. - kiabáltam a húgomnak.
- Mi a.. - lépett be a szobámba.
- Na, milyen?
- Nagyon cuki.
- Szerintem is.
- Megnézed az enyém?
- Ahha.
Átmentünk Ebby szobájába, ami nekem már annyira nem tetszett, de hát nem vagyunk egy formák, így az ízlésünk sem ugyanaz.

- Szerinted? - kérdezte a húgom és ráugrott az ágyára.
- Aranyos. - mondtam és vissza mentem az én Birodalmamba.

- Anya, elmegyek egy kicsit sétálni. - mentem be a konyhába.
- Hová?
- Csak a környékre. Nyugi, nem kószálok el. - tettem a kezemet a vállára.
- Jó, de 7-re érj haza, mert vacsora és mert holnap már iskolába kell menned.
- Jó-jó, oké. Majd jövök.

Remélem jól fog esni a séta.

Húú, New York utcái igazán fantasztikusak. Mindenhol van valaki vagy valami.
Itt-ott egy-két gyerek, egy játszótér tele csöppségekkel vagy épp egy olyan sikátor, ami tele van drogosokkal, piásokkal.
Éreztem, hogy a telefonom rezegni kezd a zsebemben, így kihúztam onnan és a zöld gomb megnyomása után a fülemhez emeltem a készüléket.
- Igen?
- Rocky Hill. Tudod te hány óra? - szólt bele idegesen anya.
- Nem, mennyi?
- Fél 8 kisasszony. Most azonnal induljál haza, de rögvest.
- Jó, ne húzd fel magad indulok. - mondtam neki és ki is nyomtam a telefont.
Túlságosan el voltam foglalva a telefonommal, mert az egyik pillanatban neki mentem valakinek.
Persze, pechemre, a telefonom kiesett a kezemből.
- Héé, nem tudsz vigyázni. - kiabálta el magát az illető.
- Bocsi, ne haragudj, nem figyeltem.
- Azt látom. Máskor vigyázz jobban.
- Jó. Egyébként Rocky vagyok. Erre laksz te is?
- Justin vagyok, Bieber. És, igen, itt lakok a 4. utcában.
- Justin Bieber. - mondtam ki a nevét és elnevettem magam.
- Most meg mért nevetsz? - húzta fel a szemöldökeit.
- Csak vicces a neved. - kuncogtam még mindig magamban.
- Rohadtul vicces. - mondta, majd lehajolt és úriember módjára felvette a telefonomat. - Hölgyem, a telefonja. - flegmázott.
- Kössz. - köptem foghegyről.
- Hát, remélem nem sűrűn fogunk találkozni. - mért végig.
- Azt én is remélem. - mértem végig szintén.
- Nekem mennem kell. Csá.
- Szia Bieber. - köszöntem le és elindultam újból hazafele.

amíg a házunkhoz értem, azon gondolkoztam, hogy ez a Justin eléggé egy bunkó gyerek. De, ahogy bele néztem a nagy barna szemeibe, mintha nem is a földön lettem volna. Nem is tudom, talán, megbabonáztak. Nem, Nem Rocky, verd ki a fejedből Őt.

Ahogy hazaértem, Jól megkaptam a fejmosást, de valahogy nem figyeltem anyámra.
Mikor befejezte a kiabálást, megvacsoráztunk, majd elmentem fürdeni és befeküdtem az ágyamba.
Még felmentem a közösségi oldalakra, de úgy láttam nincs semmi érdekes, így kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet.
Olvastam egy kicsit, majd végleg átadtam magam az álommanóknak.
Egy gyönyörű álomban volt részem az éjszaka folyamán...