3. Rész. - (2/2) - Miért csináljuk ezt? Ez nem helyes!!!

Itt a kövi!!! Ha tetszik a blog komizz és iratkozz fel rendszeres olvasónak!!! 2 komi és hozom a kövit!! Puszi.


- Nálam alszol?
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. - tűrtem a hajam a fülem mögé.
- Nem, aludj itt. Így nem mehetsz haza. Ömlik az eső. - mutatott az ablak felé.
- Ahh, jó, de csak egy feltétellel.
- És, mi lenne az?
- Ha megígéred, hogy nem veled kell aludnom.
- Megígérem. - ejtette ki nehezen.
- Akkor én felhívom anyát, és szólok neki.
- Rendben, addig megcsinálom az ágyadat.

Írtam anyának egy SMS-t, hogy ma Chelsea-nél alszok.
Nem sokkal később vissza is írt, hogy rendben.

Leültem Justin ágyára, majd hátra dőltem. Csak úgy mellékesen, elég kényelmes ez az ágy. :)
- Beszéltél anyukáddal? - kérdezte egy selymes hang az ajtó felől.
- Igen, írtam neki egy SMS-t. Részéről rendben van a dolog, de úgy tudja hogy Chelsea-nél alszom.
- Milyen kis ravasz vagy. - varázsolt egy rossz fiús mosolyt az arcára és közeledni kezdett felém.
- Nem is, csak...jó igen, ravasz vagyok. - ültem fel.
Leült mellém és beszélgetni kezdtünk.
- Mond csak Rocky, van barátod?
- Nincs, miért?
- Csak kérdeztem. - hajtotta le a fejét, de még így is láttam hogy vigyorog.
- Ha a 'Rocky pasija' címre pályázol, közlöm veled, hogy semmi esélyed.
- Tegnap még mást gondoltál.
- Nem. Attól, mert levetted a pólódat, nem fogok beléd szeretni. A kockás hasadtól és az izmaidtól sem.
- Szóval ilyen jól megfigyelted hogy kockás a hasam?
- Háát, azt alapból észre vettem volna.
- Nekem oké. Elmegyek fürdeni. Ott a szekrényem, válassz magadnak egy pólót. - mutatott az ajtó melletti tárgyra.
Az ágyról elvette az alsónadrágját, és bevonult a fürdőszobájába.
Akkor megyek és választok magamnak egy pólót.
A szekrényhez sétáltam és kinyitottam az ajtaját. Hatalmas meglepődöttség ült ki az arcomra és az állam a padlót súrolta.
Atya ég. Ennek a gyereknek mennyi holmija van. Az egyik sor tele pólókkal, a másik nadrágokkal.
Megnéztem a mellette lévő szekrényt. Annál is ugyan az volt a reakcióm mint az előbbinél. Az egyik fele tele cipőkkel a másik sapkákkal.
Úr isten, ezt tuti elfogom lopni tőle.

Vissza tértem az előbbi szekrényhez és választottam magamnak egy szürke pólót, amire szintén az volt ráírva hogy SUPRA. 
Kivettem a szekrényből, el battyogtam az ágyig és miután leültem elővettem a telefonom. Felnéztem a közösségi oldalakra. Gondoltam megnézem, hátha Justin fent van Twitteren.
Hát fent van és milyen népszerű.

Követők: 10268
Követettek: 5219
Twettek: 3514

Uhh, mekkora mázlista. A képeit elnézve nem csodálom hogy ennyi követője van.
Gyorsan kiléptem és elraktam a telefon a zsebembe.
Jókor, mert Justin pont kilépett a fürdőből.
- Miért vártál? Van másik fürdő is. - mondta és egy törölközővel a haját törölgette.
Egy alsónadrágban jött ki, ami miatt akaratom ellenére is alsó ajkamba haraptam. Volt még pár rakoncátlan vízcsepp, ami végig folyt a mellkasán.
- Tudod, mivel nem tudom hol van a másik fürdő, nehezen mentem volna el fürdeni.
- Jól van, ne harapd le a fejem. Ha kimész a szobámból és elfordulsz jobbra, a 2. szoba lesz a tiéd. Van hozzá fürdő is.
- Köszi. - mondtam egy apró mosollyal, majd elindultam kifele a szobából. - Justin? - fordultam vissza.
- Igen?
- Nem akarok tapintatlan lenni, de, ti gazdagok vagytok?
- Nos, apám ügyvéd, szóval van miből megélnünk.
- Ahha. Csak ennyit akartam.
Átmentem a szobámba. Egész jó, sőt. 

Olyan mint én. Hangulatos.
Levetkőztem és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd megtörölköztem, felöltöztem és befeküdtem az ágyba.
Az eső még mindig szakadt és elég rendesen villámlott is odakinn.
A telefonom halk hangja jelezte, hogy SMS-t kaptam.
Ismeretlen szám.
Megnyitottam és elképedve néztem a képernyőt.

Vajon ki küldhette? - futott végig az agyamon.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Justin a titkos üzenet küldője.
Nem írtam vissza, csak kiléptem az üzenetekből és miután lezártam a telefont, a fejem mellé csúsztattam.

Kb. 10 perc telhetett el, amikor megszólalt a telefonom újból, de most nem SMS, hanem hívás.
Ismeretlen. Ne szórakozzanak már velem.

- Háló. - emeltem fülemhez a készüléket.
- Szép estét cica. Nincs kedved átjönni? - kérdezte a rejtélyes idegen. Hallottam ahogy elmosolyodik.
- Ezt eltaláltad. Honnan tudod a számom?
- Chelsea adta meg.
- Egyszer kinyírom.
- Naa, gyere már át. Unatkozom.
- Justin, 10 óra.
Ekkor egy hatalmasat dörgött és villámlott.
- Nem félsz?
- Mindjárt ott vagyok. - hadartam, majd kinyomtam a telefont és amilyen gyorsan csak tudtam átszaladtam Justin szobájába.
Kopogás nélkül rontottam be és ugrottam fel az ágyra, ahol Justin törökülésben ült.
- Ennyire félsz? - kezdett el nevetni.
- Nem vicces. Így vesztettem el a kutyámat.
- Elmeséled?
- Ha akarod hallani. 5 éve egy hatalmas vihar ment át Los Angeles felett. Nos, az akkori kutyámba, Mollyba, belecsapott a villám. Vagyis, pontosabban a kutyaházba. Azóta nagyon félek.
- Sajnálom, ne haragudj, de nem tudtam. - ölelte át félig a vállam.
- Semmi baj.
- És most van valamilyen házi állatod?
- Nincs, de épp elég nekem a húgom. Neked?
- Van.
- És ha szabad tudnom, ki az?
- Ryan.
- És ő milyen állat.
- Ő a legjobb haverom. Itt lakik velünk. Anya, apa, én és Ryan. - nevetett fel
- Értem. Van tesód?
- Óhh, majd el felejtettem. Igen, van egy húgom.
- Mi a neve?
- Jazmyn, de mindenki Jazzy-nek hívja. És, 4 éves.
- És, most merre vannak? Mert, ahogy elnézem senki sincs itthon.
- Kanadában, a nagyszüleimnél.
- Ryan?
- Ő szerintem buliba van. Jaa, és ha reggel találkozol egy számodra ismeretlen csajjal azt Ryan hozta haza.
- Oké. Figyelj, nem értek valamit?
- Mit?
- Miért írtad azt hogy hiányzom?
- Mert, hiányoztál. - simított végig arcomon.
Istenem, olyan őszintének tűnt.
- Na jó, ez egy kicsit kínos. - szedtem le a kezét az arcomról.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Akarsz látni valami, nem is tudom, vizeset?
- Most mire célzol?
- Gyere. - megfogta a kezem és felhúzott az ágyról.
Lesétáltunk "kézen fogva" az emeletről és a konyha mellett lévő ajtó előtt megálltunk.
- Nyisd ki. - utasított.
A kilincsre helyeztem a kezem és kinyitottam.
Ezt nektek is látnotok kell.

Ez valami hihetetlen.
- Most csak szívatsz? - kérdeztem és elengedtem a kezét.
- Nem, milyen?
- Ez nagyon cool.
- Tetszik? Akarsz fürdeni?
- Dehogyis. Nincs fürdőruhám.
- Minek ide. - mondta egy ördögi mosollyal az arcán, majd felkapott és a medence széléhez sétált.
Ütöttem a hátát, ahogy csak tudtam, de nem reagált rá semmit.
- Biztos finom a víz. - dugta bele lábfejét.
- Biztos, de nem akarom kipróbálni.
- Óóó, dehogy nem. - mondta és behajított a vízbe.
Arra nem számítottam, hogy legalább 2 méter mély, így elkezdtem a víz alatt fuldokolni.
Van egy kis problémám. NEM TUDOK ÚSZNI!!!
Kapkodtam minden fele, de nem tudtam mit csinálni, lesokkoltam.
3 mp múlva két kezet éreztem a derekam körül.
Egy hatalmas levegőt vettem miután felértem a felszínre.
- Rohadj meg Justin. - lihegtem a mellkasába, majd rávágtam egyet.
- Jól vagy?
- Persze. - flegmáztam.
- Én, nem tudtam, hogy...
- Hogy nem tudok úszni? Hát, ez van.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld. 
- Mivel engesztelhetlek ki? - nyalta meg alsó ajkát és óvatosan beleharapott.
- Azzal nem amire most gondolsz.
- Mire gondolok? - túrt bele elölről a hajába, így az az égnek állt.
- Tudod te azt.
- Igen tudom, de te is ugyan arra gondolsz? - közeledett ajkaim felé.
- Igen, csak én nem akarom megtenni. Hiba lenne.
- Próbáljuk meg. - mondta és ajkait óvatosan az enyémekre nyomta.
Először csak egy hosszú puszit nyomot számra, majd nyelvét végig húzta rajta, így szétnyitottam ajkaimat. Nyelve becsúszott az enyém mellé és felfedező útra indultak.  Nyelveink kellemesen simogatták egymást, de Justin annyira akaratos volt, hogy nem maradt több levegőm.
Elváltak ajkaink és amint kinyitottam a szemem Justin elégedett arcával találtam magam szembe.
Jobb tenyeremet mellkasára simítottam és éreztem, hogy szíve mindjárt kiugrik a helyéről.
- Miért csináljuk ezt? Ez nem helyes!!!
- Ha a szívedre hallgatsz, akkor most még egyszer megismételjük az előbbit. De, ha az eszedre, akkor kiszállsz a medencéből. - nyögte ki Justin két levegő vétel közt.

Isten igazából nagyon jó volt a csókja és szívesen megismételném, de nem ismerem eléggé ahhoz, hogy újra megtegyem. Vagy mégis???
A bal kezem lendült és Justin arcán csattant. A feje teljesen elfordult és a kezem nyoma meglátszott egy halvány piros foltban.
- Ezt nem hagyhattam ki - mondtam teljesen komolyan - de - mutató ujjammal állához nyúltam és a fejét magam fele fordítottam - ezt sem.
Justin először értetlen fejjel nézett, aztán már nem láttam arckifejezését, mert ajkaimat az övéire nyomtam.
Mind két kezét derekamra szorította, így közelebb tartva engem magához. A lábaimmal körbe fontam a derekát és a karjaimat összekulcsoltam nyaka körül. 
A csókunkat egy kislány hangja szakította meg.


Milyen lett??? Komizzatok. Nem sokára jelentkezem!!! Puszi.

3. Rész - (1/2) Nálam alszol???

Tudom, kissé késve, de annál nagyobb szeretettel meghoztam a kövit.
Nem papolok tovább. Jó olvasást.

u.i. ha tetszik a blog komizz és iratkozz fel rendszeres olvasónak.
Pussz nektek:)))


Ebby benyitott a szobámba újra.
- Chh, még hogy nem vagytok együtt? - fonta össze karjait mellkasán.
- Nem vagyunk együtt. - mondtam szigorúan és egy határozott mozdulattal elszakítottam magam Justin-tól.
- Nos, én örülnék neki, mert akkor legalább kevesebbet lennél itthon.
- Miből gondolod, ha együtt lennék egy fiúval kevesebbet lennék itthon? Lehet, hogy pont fordítva lenne. Ő lenne mindig nálunk.
Erre Ebby nem válaszolt semmi, csak sarkon fordult és kiment a szobámból.

Először ránéztem Justin-ra, majd a földön fekvő pólójára. Oda sétáltam a ruha darab mellé, felvettem a földről és Justin-hoz vissza érve a kezébe nyomtam.
- Ezt vedd fel és kérlek menj el.
- De, ha elmegyek, akkor mikor ismerhetlek meg? - tette fel a kérdését és egy pillanat alatt belebújt a pólójába.
- Talán, majd máskor. Most viszont menj, még rengeteg dolgom van.
- Hát jó, holnap találkozunk. - intett egyet a kezével és eltűnt az ajtóm mögött.


Reggel szörnyű fejfájásra keltem, de ez mostanában gyakori. Felültem az ágyon, megdörgöltem a szemeimet, majd nagy nehezen fel álltam.
Nyújtóztam egy hatalmasat és bevonultam a fürdőbe.
Megmostam a fogamat és az arcomat, kifésültem a hajamat.

Gyorsan választottam ruhát, felöltöztem és a táskámmal együtt lementem a konyhába.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman anya.
- Jó reggelt. Mi ez a jó kedv?
- Csak simán jó kedvem van. Miért, talán baj?
- Nem, csak soha nem voltál még ennyire boldog. Majd ki csattansz.
Csak mosolygott.
- Elmész egyedül vagy vigyelek el, - kérdezte és beleharapott egy almába.
- Elmegyek egyedül. Indulok is, nehogy elkéssek.
- Ügyes légy.
Válaszképp mosolyogtam és pár másodperc múlva elhagytam a házat.



Már az iskolában ülök, igen, még mindig Justin mellett és a matek tanár hülyeségét hallgatom.
- Tehát, amikor azt mondom kettő a négyzeten, azt annyit jelent hogy 2*2. Remélem mindenkinek világos.
Ahogy végig néztem az osztályon, rájöttem, hogy nem csak engem és Justin-t, senkit nem érdekel a matek tanár rizsája.
- Mrs. Hill, mi a válasz? - kérdezte és a pálcájával a táblán lévő egyenletre mutatott.
- Ömm, 4 a négyzeten, ömm, az annyi mint, ömm.......16.
- Helyes. Kérem, az óra további részében ne mással foglalkozzon. - bökött az ujjával Justin felé.
Lehajtottam a fejem, mert tudtam hogy olyan mint egy szép, érett paradicsom. Hisz, nem is Justin-t néztem, bár be kell vallanom egész helyes gyerek.
A tegnap este jutott eszembe és akaratom ellenére is egy apró mosoly szökött a szám szélére. Azt mondta akar, de miért? Talán ,bejövök neki?
- Mrs. Hill, ha még egyszer magára kell szólnom, az órai munkáját elégtelenre értékelem.
- Ne haragudjon Mrs. Morgan, csak nem érzem jól magam.
- Hívjam az iskola orvost?
- Nem kell, köszönöm.

Az óra további része ugyan úgy telt mint eddig. A tanár járatta  a száját, a diákok pedig aludtak.

Az utolsó órám angol lesz, amit nagyon szeretek. 
Már bent ülök az osztályba és várom Chelsea-t, aki megígérte hogy mellém ül. 
Remélem Justin megengedi hogy ide üljön.
- Szia Rocky, bocsi a késésért, de Tyler lekötötte a figyelmemet. - mosolygott nagyokat.
- Ki az a Tyler? Csak nem valami adonisz? - fintorogtam, persze jó értelemben.
- De, ő a kosár csapat kapitánya. Amúgy, tudtad, hogy Justin is bent van a csapatban?
- Nem, tényleg?
- Igen, tegnap láttam is edzésen.
- Mond csak, mikor vannak edzések?
- Minden nap délután 3-tól 5-ig.
- És, ma is mész?
- Persze, minden kosár edzésen ott vagyok már 2 éve.
- Hűű, jól bírod.
- Igen, de te miért akarsz menni? Csak, nem Justin miatt?
- Nem, csak úgy.

Benyitott az angol tanár. Az óra egész gyorsan eltelt, mert nem nagyon csináltunk semmit, inkább csak beszélgettünk.

- Akkor, jössz velem edzésre? - állt meg mellettem az ajtóban Chels.
- Igen, menjünk.
Elindultunk a torna terem felé. Chelsea egész végig erről a Tyler-ről beszélt.  Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy-hogy néz ki.
Chels benyitott a tesi terembe, ahol meglepő tisztaság uralkodott.
- Hát, ez a tesi terem. Én, személy szerint imádom, mert hatalmas.
- Tényleg jó nagy. És, hol vannak a fiúk?
- Biztos öltöznek. Gyere, nézzük meg őket.

Úhh, most esett le, hogy épp 15 fiú felé tartunk, akik nagy valószínűséggel öltöznek. 
Milyen jó lenne pár kockás pocit és izmos karokat látni. Ahww.

- Héé, Tyler szia. - köszönt Chels a fiúnak és megölelte.
Anyám, ez a Tyler gyerek tényleg rohadt jól néz ki. Egy igazi adonisz.

- Szia Chelsea. Hogy vagy? - nyomott egy puszit a lány arcára.
- Köszi jól vagyok. Szeretném bemutatni a barátnőmet, Rocky Hill-t.
- Szia Rocky vagyok.
- Tyler. - mosolygott és kezet fogott velem. - Mi szél hozott erre benneteket?
- Háát, én tudod miért vagyok itt, Rocky pedig Justin miatt jött.
- Héé, ez nem igaz.
- Justin?? Ő az az új fiú a csapatban. Hihetetlenül jó fej gyerek.
- Igen, az. - erőltettem egy mű mosolyt az arcomra.

Chelsea kézen fogva ment a pályára Tyler-rel, én pedig mögöttük battyogtam.
A pályára érve meg pillantottam Justin-t, amint épp kosárra dob és bármilyen hihetetlen, csont nélkül bement neki.
- Ügyes vagy! - kiabáltam neki nevetve.
Rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Te mit keresel itt? - mosolygott vissza és a labdát pattogtatva elindult felém.
- Mi van, nem szabad megnéznem a barátomat, amint épp edzésen van?
- Barát?
- Ha jó kisfiú leszel, talán nevezheted magad a barátomnak. - kuncogtam.
- Ígérem, az leszek.


Délután 6 óra:

- Hűű, nagyon klassz a szobád. 
- Köszi, egyedül terveztem meg.
- Mióta laktok New York-ban?
- Tavaly tanév végén költözünk ide. Előtte Kanadában laktam.
- A mamám ott lakik. Meg egy pár barátom.
- Kik az ottani barátaid?
- Ismered Ryan Butler-t?
- Most ugratsz??? Butsy-t egész Stratford ismeri. 
- A mamám szomszédja.
Itt egy pillanatra elgondolkodott.
- Kate a nagyid?
- Igen, ismered őt is.
- Hát persze.
- Még a végén kiderül hogy rokonok vagyunk.
- Bármi megtörténhet.

Végig néztem Justin polcain. Rengeteg CD-je és DVD-je van. Ha, jól láttam, a legtöbbje horror film.

- Azt hiszem én elindulok, mert már késő van és mivel holnap szombat sokáig akarok aludni.
- Ömm, ha már a szombatnál tartunk, mit csinálsz holnap? - kérdezte és tenyerét tarkójára simította.
- Háát, még semmit, miért?
- Elmehetnénk mondjuk egy Starbucks-ba, ha gondolod.
- Rendben. Akkor, holnap felhívlak.
- Jó. - nevetett fel halkan.

Elindultam kifele a szobájából, de ekkor egy hatalmas dörgés és az ég egy pillanat alatt leszakadt.
Az ablakhoz futottam és néztem ahogy az esőcseppek szépen, egyenletesen gördülnek végig az ablakon.
- Ahh, ne már. Nem fogok hazajutni. 
- Nagyon félsz a vihartól?
- Eléggé.
- Nálam alszol???


Halihó. Tudom, eltűntem, de kárpótlásul extra hosszú részt hoztam. Bieber legyen veletek álmaitokban.

Kaphatnék pár komit??? :)) :P

Hétvégén:)))

sziasztok. Az a helyzet, hogy csak a hétvégén tudom hozni a részt, sok dolgom volt, ne haragudjatok.
a másik blogomba ma hozom a részt, tessék olvasni.

loveagainbieber.blogspot.hu

Jó olvasást:))

Rocky